Az utóbbi időben, sőt években már állandó jelenséggé vált, hogy amikor Fülöp Zsolt polgármester úr szinte bármely ünnepi megemlékezés alkalmával a pulpitushoz lép, akkor meghökkentő gondolatait hallgathatja 10-20 percen át az érdeklődő publikum és maga az apropó, az ünnep meglehetősen háttérbe szorul szónoklatában. Idén, 2022. október 23-án sem volt ez másképp. Az ünnepi megemlékezések kapcsán Zakar Ágnes képviselőnek több évtizedes szervezői tapasztalatai vannak, ezért megkérdeztük őt erről a jelenségről, a városi ünnepségek jellegzetességeiről, észrevételeiről. A kérdező, Török Balázs.

Milyen volt az október 23-ai városi ünnepség, mik voltak a benyomásaid róla?

Zakar Ágnes: Az 1956-os forradalom és szabadságharc az egyik legszebb és legfiatalabb nemzeti ünnepünk, hiszen csak 1990 óta ünnepelhetjük szabadon. Az a generáció vagyok, aki szülei, nagyszülei elbeszéléseiből egészen mást tudott meg az ’56-os eseményekről, mint azt a történelem órákon az iskolában elmondták az 1970-es, 80-as években. A szocializmusra jellemző un. „kettős nevelésen” én is átestem sok kortársamhoz hasonlóan. Hihetetlen nagy dolog volt az életemben 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetése, az ’56-os forradalmárok  rehabilitálása, az, hogy az 1956-os forradalom, szabadságharc „ellenforradalom”-ból nemzeti ünnep lett. Huszonkét éves korom óta tanárként, képviselőként is sok ünnepélyt rendeztem iskoláimban, de évekig a szentendrei Kálvária téren is.

Az ünnepélynek fontos része az eseményekre, hősökre megemlékezés, így szerencsés ’56-os forradalmárt bevonni, felkérni szónoknak, tudom, ez egyre nehezebb az idő előre haladtával, vagy olyan történészt, történelemtanárt, aki a kor ismerője. Természetesen egy települési ünnepélyen jó, ha a település vezetőjének, polgármesterének is van véleménye, hozzáfűzni valója a történtekhez, fontos azonban, hogy ezt a helyhez, időponthoz való alázattal tegye.

Most, 2022-ben Szentendrén, az én meglátásom szerint, ez nem így történt. Polgármester úr és az utána következő katolikus hitoktató szónok is ugyanarról beszélt, többnyire aktualizáltak, a mai korról beszéltek. Arról, hogy miért kell változtatni azon, ami rosszul működik, és hasonló gondolatok a MÁRÓL 40 percen keresztül. Ráadásul Kézdivásárhelyről, testvérvárosunkból jelen volt egy küldöttség, adódott volna az alkalom az erdélyiek forradalomba kapcsolódásáról, a magyar-székely viszonyról is beszélni, szóba sem kerültek egy „itt vannak”-on kívül. Kellemetlenül éreztem magam, kellemetlenül éreztük magunkat a beszédek alatt többen is. Végig az járt a fejemben, hogy lehet, hogy nem olvastam el rendesen a meghívót? Lehet, hogy a meghívóban nem egy ’56-os ünnepélyre hívtak meg, hanem egy „Min kell változtatnunk a mai magyar közállapotokon, és hogyan nyerjünk ehhez bátorságot” című közéleti fórumra? Amire nem biztos, hogy szívesen mentem volna el október 23-án…

A Szentendre Néptáncegyüttes produkciója és a kézdivásárhelyi fiatal népdalénekes, Biszak Beáta népdalcsokra kárpótolt, de az 1956-os forradalomról, hőseiről a Szentendrei PMK-ban az idei, 2022. október 23-i ünnepélyen, szó nem esett.

A korábbi Fülöp Zsolt által szervezett ünnepségek hasonlóak voltak ehhez vagy ez új jelenségként volt tapasztalható? Minek lehet köszönhető ez a különös hozzáállás a városi ünnepségekhez a városvezetés részéről?

Nem tudtam korábban részt venni az ünnepségeken, mert iskolaigazgatóként az iskolai ünnepségeken voltam jelen, így nincs összehasonlításom azokkal, nem tudom, hogy zajlottak  ezek az ünnepek 2019 óta. Azt tudom, hogy Polgármester úr az ünnepségek nagy részén, legalábbis amiken én voltam azokon hasonló mondanivalót próbál átadni a közönségnek, függetlenül attól, hogy Szent Istvánra vagy az 1848-as forradalmárokra emlékezünk-e.

Te a város elmúlt majdnem 20 évében aktívan részt vettél a város kulturális életének alakításában, ünnepségek szervezésében képviselőként, illetve a kulturális bizottság elnökeként. Továbbá tanárként és iskolaigazgatóként is folyamatos praxisod van ebben. Meglátásod szerint egy városi ünnepségnek miről kellene inkább szólnia?

Szoktam mesélni, itt is leírom, mert korrajz: 1988-89-ben a 8. osztályosok történelem tanítását, melynek része a második világháború, az utána következő események, rám, 21-22 éves kezdő tanárra bízták az akkori igazgatóim. Végzős tanárképzősként 1988-ban Salamon Konrád professzor már akkor forradalom és szabadságharcként tanította nekünk 1956-ot a tanárképző főiskolán, amikor Pozsgai még ki se mondta, hogy ’56 „népfelkelés” volt. Így a kort meghaladva már 1988-ban az „1956-os forradalom és szabadságharc”-ról tanítottam a rám bízott nyolcadikosokat, biztos többed magammal, akkor végzett történelemtanárokkal fordult elő hasonló, mert ilyen időket éltünk a rendszerváltás előtt.

Az első ünnepélyt Szentendrén 1990. október 23-án rendeztem a Bajcsy-Zsilinszky Úti Általános Iskolában. (Szent András Iskola elődje), efZámbó Istvántól kaptunk egy nagy csizmát, azon a lyukas zászló volt ünnepélyünk háttere az iskola udvarán, ami a ledöntött Sztálin szoborból ott maradt szobordarabot és a forradalom fontos mozzanatát adta vissza. Az „Egy mondat a zsarnokságról” Illyés vers alatt egy hálóból formált börtönt jelképező „rács” mögött álltak a gyerekek, mely Dvorzák Új világ című szimfóniájára hullott le, aztán versek, események felelevenítése.

Tanárként sok ünnepélyt rendeztem mindig lelkesen az első iskolámban, de később az Izbégi Általános Iskolában is. Képviselőként tartalmas, szép október 23. ünnepélyekre emlékszem. 2003, 2004., 2005. körül Dr. Pázmány Annamária képviselőtársammal több megemlékezést rendeztünk Szentendrén a Kálvária dombon, szónokkal, műsorral: a Ferences Gimnázium, Református Gimnázium diákjai szavaltak, Dunazug Együttes, Filibili népdalkör zenélt, Szvorák Katalin énekelt, szónok volt Balás-Piri László forradalmár, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, Fodor Pál történész is többek között.

Az 1956-os szentendrei ünnepélyen több városi kitüntetést is osztunk, ezt egészítettük ki 2008-ban Dr. Pázmány Annamária képviselőtársam javaslatára az ’56-os emlékéremmel, melyet szentendrei ’56-os kaphattak. 2006-tól az ünnepségek tartalmas 1956-os forradalomhoz kapcsolódó műsorokkal zajlottak. Egy-egy iskola által összeállított ünnepi műsort nézhettünk végig. A szónokok többször voltak történészek, de politikusok is; egy közös volt a beszédükben – azok az 1956-os forradalom és szabadságharcról szóltak. Az iskolák küldöttségei megjelentek minden október 23-án délelőtt a Városházán a 2006-ban, az 50. évfordulón felállított 1956-os emlékmű előtt, és rövid megemlékezés után mécsesek elhelyezésével emlékezett a Város diáksága az 1956-os forradalomra, hőseire. A Holdas György szobrászművész által készített emlékmű felállítása az én képviselői beterjesztésem nyomán született Máté György helytörténész javaslatára. Nem tudom, zajlanak-e ma hasonlóak a Városházán október 23-án.

Ma ezekről a kérdésekről nincs szó bizottsági üléseken, nem támaszkodnak a tapasztalatodra?

A tapasztalatom senkit sem érdekel, de nem ez a fontos, hanem az, hogy az 1956-os forradalom egyre messzebb kerül, egyre „szabadabban” emlékeznek rá. A MI, utódok felelőssége az, hogy ne vesszen az ’56-os forradalom, annak célkitűzései, eszmeisége a feledés homályába, ne keverjük össze mai eseményekkel; az úgy volt nagy magyar és világtörténelmi esemény, ahogy volt. Az akkori hősök előtt fejhajtással tartozunk. Rajtam nem múlik, iskolám diákjai tanáraikkal csodaünnepségeket valósítottak meg idén is, melyet több településen adtunk elő a Szentendrei-szigeten. Tudom, más iskolában is így történt 2022-ben, és a jövőben is hősökhöz méltó megemlékezéseket fognak tartani, fontos üzenettel a fiatal generációnak a múltról.

Jó lenne, ha továbbra is minden szinten – intézményi, önkormányzati is méltóképpen ápolnánk az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, hiszen a mai demokratikus rendünk a forradalom akkori célkitűzéseire is épül.