Az 5 éves önkormányzati ciklus feléhez érkezett a szentendrei városvezetés Fülöp Zsolt vezetésével, így ez jó alkalom mind a városvezetésnek, mind a város közvéleményének arra, hogy félidős értékelést tartson. Mindezt érdemes annak tudatában megtenni, hogy a Fülöp Zsolt vezette baloldali ellenzéki összefogás minden lehetőséget, eszközt, az összes egyéni képviselői helyet, teljhatalmat az önkormányzatban és a város cégeiben megkapott terveinek megvalósítására és ahogy korábbi elemzéseinkben kimutattuk a korábbi éveknél nagyobb költségvetési mozgástérrel is rendelkezett a világjárvány ellenére is az elmúlt időszakban.

A várost vezető koalíció nagyon komoly ígéretekkel nyerte meg a választást 2019-ben (a cikk alján linken elérhető az ígéretek összefoglalója). Konkrét ígéretekkel tette a szépet a választók felé, azokat teljesíteni vállalta és a felhatalmazását is annak végrehajtására kapta. És bár sok ígéret hangzott el, mégis sok szentendrei polgár szemében az elmúlt 2,5 év az elvesztegetett időről szól vagy ahogy városszerte fogalmaznak, mintha megállt volna az idő Szentendrén, legalábbis az önkormányzatban biztosan. Az ígéretek teljesítése nemhogy a felénél nem tart, de a legtöbb esetben kezdeményezés, ötlet sincs azok megvalósítására és sokakról kiderült, hogy minden bizonnyal csak blöff volt.

Vegyük sorra az ígéreteket!

Leghangosabb ígéretük, amivel sokak reményét rabolták el, az volt, amikor zöldhullámot ígértek a szentendreieknek. Hát ez valóban felér az örök élet ígéretével is számunkra, így választási kampányhúzásnak nagyon jó volt, de utóbb már látjuk, egyúttal a választók becsapását is jelentette. Tudván tudták, hogy ígéretük hazugság, nem volt rá tervük és lehetőségük sem, de mégis megígérték a szentendreieknek és ezzel megsértettek minden rájuk szavazót és bennük reménykedőt, hiszen persze semmi sem teljesült belőle. A dugók nap, mint nap ugyan olyanok, mint azelőtt vagy még tetemesebbek. Készített ugyan egy forgalmi szimulációt az önkormányzat, de a diagnózist pontosan tudtuk már rég mindannyian, az orvosság viszont elmaradt.

Szerencsénk – és a városvezetés szerencséje is talán -, hogy a több éves előkészítési munka után a kormány a választások után megígérte a teljes 11-es főút felújítását a városban, és ezt az ígéretet a kormány be is tartja, szemben Fülöp Zsolt ígéretével. Ez a felújítás persze nem csodaszer, de nagyon sok ponton fog segíteni a főút közlekedésében a csomópontok átépítésével és bizton lesz pozitív hatása a közlekedésre. Ezt a sok milliárd forintos felújítást – a város elmúlt 20 évének legnagyobb összegű és legfontosabb fejlesztését – ráadásul az ellenzéki összefogás választási győzelme után hozta meg a kormány, éles cáfolatát adva Fülöp Zsolt megunt hazugságkampányának, miszerint a kormány elvonná a fejlesztési forrásokat városunktól.

De vegyük a polgármesteri választási ígéretfüzetet, az Ábrányi programot végig főcímek szerint!

1.

Az első választási ígéretfejezet a gondos városvezetésről szól. Kezdjük a „pozitívummal”! Az ígért városrészi költségvetés műfaja valóban bevezetésre került. Egy év késéssel és végül az ígért összeg töredékében ugyan, de ha már semmi érdemi fejlesztést az önkormányzat nem akar megvalósítani, legalább ezek a kis fejlesztésmorzsák jelentik a kevés maradandó hatást a város életében. De ez a fejezet tett ígéretet a városszépítésről is, azonban az erről fűzött álmok gyorsan szertefoszlottak és a városon az elhanyagoltság képe rajzolódott ki az elmúlt 2,5 évben. Szembeötlő a virágok hiánya, a közterületek ápolatlansága, a felgyülemlett kosz az útszéleken, a rengeteg apró hiba a közterületeken és azok lassú kijavítása. Szemléletváltást ígértek az ügyfélszolgálatban, a városi honlap működésében és átláthatóságában és szemléletváltást a döntések előkészítésében is. Ezek közül a szentendreiek semmit sem érzékelhettek az elmúlt időszakban, egy átláthatatlan honlappal, az ügyfeleket megvárakoztató ügyfélszolgálattal és egy kiismerhetetlen döntéshozatallal működik az önkormányzat, ahol a képviselő-testület és a bizottságok szerepét is olyan szintre csökkentette a polgármester, ami csak önkényének szimpatikus volt.

Átfogó útfelújításból, gyorsreagálású városfenntartói képességből semmit sem láthattunk eddig, lakhatási támogatásnak, szolgálati lakásoknak, bérlakásprogramnak, értéktérképnek, aktív vagyongazdálkodásnak, okos város megoldásoknak az ígéretekkel ellentétben nyoma sincs.

2.

A 11-essel és közlekedéssel foglalkozott a második nagy ígéretcsomag.

Ahogy a 11-es zöldhullámának nyoma sincs, úgy az ígért közlekedésfejlesztésnek, belvárosi közlekedési reformnak, a közösségi közlekedés fejlesztésének, városi elektromos kisbuszoknak, a Skanzen gyalogos- és kerékpáros tengelyének létrehozásának, a járdák építésének, zajvédelemnek, kerékpáros fejlesztéseknek, helyi inkubátorháznak és munkahelyteremtő kezdeményezéseknek sincs semmi nyoma. Nem a kivitelezésük várat magára, előkészítés sem zajlik ezen területeken (sem).

Ezen a téren a városvezetés gyakorlatilag semmilyen ígéretét sem teljesítette.

3.

Szentendre megtelt fejezet

Sok ígéret fogalmazódott meg itt is az ellenzéki összefogás által, kevés eredménnyel, hiszen ezek jó része is szakmaiatlan blöff volt csupán: A lakosságszám-növekedés lassítására vonatkozóan nincs koncepciója a városvezetésnek. Ígérték a városi infrastruktúra ütemes korszerűsítését is, eddig bizonyára a 0. ütemig juthattak el. Többek között a szennyvíz is akadálytalanul áramlik továbbra is a Dunába. Az ígéretekkel ellentétben az önkormányzat nem menedzseli a városi építkezési folyamatokat, településfejlesztési szerződések sem köttettek a kormányzati forrsból fejlesztendő katolikus óvoda leendő beruházást leszámítva, és persze a külterületek újraszabályozására is várhatunk. A Duna-part megújítását is ígérték, a VSZN Zrt. telephelyének elköltöztetését, a belvárosi iskolák új, korszerű elhelyezését is, ezzel szemben még előterjesztés sem született ilyen tárgyban a ciklus félidejéig.

4.

A térségi együttműködésre vonatkozó fejezet áttekintése a legegyszerűbb. Fülöp Zsolt egy bezárkózó önkormányzatot hozott létre, nem hogy térségi együttműködésre törekedne a városvezetés, semmi koordináció nincs a város és a környező települések között a polgármester elszigetelődő magatartásának köszönhetően. Hiszen ehelyett saját politikai pecsenyéjét igyekszik csak sütögetni a hozzá hasonló, de tőlünk távolabbi szintén baloldali ellenzéki városvezetőkkel. Ez utóbbiból talán ő maga remélhet még hasznot, de Szentendre bizonyára nem.

5.

Mindenki Szentendréje pont, avagy kulturális ígéretek

24 ígéretet tett Fülöp Zsolt ebben a fejezetben, de el kell ismerni, hogy a covid hatásai közepette a kultúra szervezésére kevés lehetőség adódott, mondani sem kell, az ígéretek zöme érintetlenül maradt. Mindenesetre úgy folyt el körülbelül 1 milliárd forint útépítések helyett kulturális intézmények fenntartására, hogy az nyilván zömmel érzékelhetetlen maradt, miközben a polgármester a város legfontosabb kulturális intézményét, a Ferenczy Múzeumot is csak legszívesebben elpasszolná.

6.

Gyarapodó Szentendre – gazdaságfejlesztés

Itt is csak csupa meg nem valósult ígéretet találunk: Nincs gazdaságfejlesztési adórendelet, nincs Pap-sziget rekreációs terv, nincs se dunai, se kerékpáros, se erdei turisztikai fejlesztési javaslat (3 külön ígéretet képeztek), nincs Park Tábor megújítás, nincsenek gyerekbarát fejlesztések, nincs szálláshelyfejlesztés, nincs Szentendre Kártya, nincs helyi fogyasztást ösztönző intézkedés, nincsenek sem városi alközpontfejlesztések, sem zöldterületfejlesztések. Pedig ez mind ígéret volt. Viszont 1 éve ott éktelenedig a leégett Spar élelmiszerüzlet a város szívében, ami minden magyarázat ellenére, nem a potens gazdaságfejlesztés mintapéldája, ami más ponton sem látszik a városban. (Valódi gazdaságfejlesztés az volt, hogy a szentendrei családosok az SZJA-t, szentendrei vállalkozások pedig az iparűzési adót visszakapták az államtól, így ez a helyi gazdasági szektor talpon maradását és a helyi fogyasztást is nagy mértékben segítette, mégis ezzel kapcsolatban hiába keresne az olvasó híreket a városi újságban.)

7.

Zöld Szentendre

Az itt megfogalmazott 28 ígéret betartása is még várat magára, bár, ismerjük el, némi akarat legalább látszik ezen a téren. Legjellemzőbb, ha azt az ígéretet vesszük, amikor Fülöp Zsolt úgy fogalmazott a programjában, hogy „élen járunk a minőségi zöldfelületek kialakításában”, hiszen ennek éppen az ellenkezőjét mindenki nap, mint nap tapasztalhatja bármerre is jár a városban. Most éppen itt-ott látható, ahogy a tavaszi virágok elődugják fejüket a közterületeken, igaz nem tervezetten, de a villanyoszlopok virágokkal való feldíszítésétől sajnos eltekintett eleddig a városvezetés. Sok fakivágás történt, amivel kapcsolatban rengeteg panasz érkezett az önkormányzathoz, de több helyen történt faültetés, ha meglepően vékonykák is szegények (és olcsók), de ha túlélik az első éveket, egyszer még megnőhetnek.

8.

Üvegváros

A maradék 8 ígéret sem különbözik a korábbiaktól, vajmi kevés valósult meg belőle, még a vagyonbevallások feltöltése sem valósult meg a beígért módon. Miközben a képviselő-testület és bizottságok jogkörei be lettek szűkítve a döntéshozatalban, érthetetlen módon sok milliós szerződéseket köt az önkormányzat a Transparency International hírhedt nemzetközi lobbista szervezettel, amely pénzt megint csak valami értelmes hasznosulástól csatornázta így el a városvezetés.

E rövid összefoglalón kívül a polgármesteri választási ígéretlistát külön is táblázatba rendeztük, hogy egyszerűbb legyen végigfutni rajta annak, aki nem őrizte meg az eredeti kiadványt. Itt található, ahol a teljesülés százalékát is igyekeztünk megbecsülni.

Egyre többen megfogalmazzák a városban, hogy ez a 2,5 év elveszett Szentendre számára és elveszett a városvezetés számára is, hiszen az ígéretei 95%-ban semmi előrelépés nincs, a város fejlődése pedig leült. Még pont ugyanennyi idő hátravan, de erősen kétséges, hogy ezen az ígéret megvalósulási rátán érdemben javítani fog tudni a polgármester, hiszen döntő többségében előkészítés sem történt ezen ügyekben/ígéretekben. A pezsgő, pozitív szemléletű fejlesztő munka helyett egy a kormányzattal kakaskodni vágyó, a legtöbb korábbi városi alkalmazottat utcára tevő, befelé forduló és elmagányosodó, vezetői és fejlesztői potenciál nélküli városvezetés képe rajzolódott ki a szentendreiek előtt az elmúlt időszakban. A hátralévő két és fél év kevés arra, hogy ezen érdemben változtatni lehessen, de hosszú ahhoz, hogy azt is elvesztegesse Szentendre.