A 2022. április 3-ai országgyűlési választások a Fidesz elsöprő győzelmét és az összefogott ellenzéki pártok totális vereségét hozták. De egyes társadalmi jelenségek is megméretődtek ezen a napon. Kezdjük a vesztessel!

A legnagyobb vesztes a gyűlölet és uszítás politikája. Az elmúlt hónapok és évek során a pártpolitikai balliberális oldaltól egyre engesztelhetetlenebb és áthatóbb gyűlölet áradt mindennel szemben, amit önmagán kívül definiált, leginkább a sikeres kormánypolitikával, Orbán Viktorral és támogatóival szemben. Ez a gyűlölet sok irányból táplálkozott. Táplálkozott az ellenzéki pártvezetők összes kocsmai stílusban előadott megszólalásaiból, üres fenyegetőzéseikből, amelyek csak egy üzenetet hordoztak magukban, hogy gyűlölik és gyűlölni kell Orbán Viktort és minden szövetségesét. Mint láttuk, ez nyomorúságosan kevés politikai üzenetet jelentett a választók irányába.

De a gyűlöletet táplálták a baloldali befolyásos emberek is, akik azon munkálkodtak, hogy erkölcsileg helyesnek próbálják beállítani a gyűlölet érzetét. Hála a józan észnek, ezt a paradoxont sem itta magába a választók túlnyomó többsége. Továbbá a gyűlöletnek legitimációt az egyes baloldali európai vezető politikusok (bürokraták, miniszterelnökök, pártvezetők) és baloldali, elfogult nemzetközi politikai szervezetek igyekeztek adni, akik szintén nem voltak restek sorozatosan gyűlöletnyilatkozatokat tenni, egészen az országunk térdre kényszerítéséről is képzelegve. De úgy tűnik a magyar emberek többsége arra is nemet mondott, hogy ilyen uszító külföldi szemfényvesztők és gyáva okostojások mondják meg nekünk, hogy hogyan kellene éreznünk magunkat.

Ez a gyűlöletpolitika ugyanakkor a balliberális oldaltól – ami önmagára, mint jóemberek gyülekezetére tekint – nem újdonság, csak a mértéke növekszik folyamatosan. Mióta fölismerték, hogy Orbán Viktor korunk (egyik) legtehetségesebb politikusa, aki egyszersmind nem hajlandó beállni közéjük, azóta folyamatosan indulatosan támadják őt és politikáját, lassan már két évtizede. És minél sikeresebb, annál inkább teszik gyűlöletük célpontjává őt és támogatóit. De szerencsére úgy tűnik, hogy egyszersmind annál nagyobb győzelmeket arat fölöttük.

Összegezve tehát nagyon fontos, hogy

szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy a balliberális politika szította és terjeszti a gyűlölet érzetét és uszító politikáját itthon és külföldön egyaránt.

És a gyűlöletüket még a választások után is táplálják, abban mindenkit részesítenek, aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Gyűlölik a jobboldalra szavazókat, a vidékieket és mindenkit, aki nem velük ért egyet. Végérvényesen eljött az ideje, hogy leleplezzük a balliberális elit legnagyobb hazugságát, a toleranciát. Valójában a balliberális politikai elit és annak politikusai a legkevésbé sem toleránsak, hiszen semmilyen ellentmondást sem tűrnek, mindenkit megvetnek, aki kicsit is másképp mer gondolkodni, mint ahogy ők és ahogy szerintük gondolkodni egyáltalán szabad. Ez a kitaszító, megosztó politika szenvedett óriási vereséget vasárnap.


Mindezzel szemben a legnagyobb nyertes a választáson a cselekvőképesség lett. Az a gondolkodás, ami nem mást okol vagy káromol, hanem önálló értékítéletet alkot és saját utat jelöl ki magának. Amelyik tudja, hogy szabadon dönthet és meg is küzd ezért. Ami nem az egyformák tömegében, hanem az egyének közösségében hisz. Az a közpolitikai eszme, amely ezt a nagy győzelmet érte el a választáson, sosem kívánta kitagadni a vele egyet nem értőket, vagy eltagadni tőlük a véleményalkotás jogát. Az elmúlt hónapok és évek politikája egyre-másra szállította az érveket és bizonyítékokat arról, hogy helyes úton jár, de sosem legyőzni, hanem meggyőzni akart és akar a jövőben is. Példát mutat, eredményekre hivatkozik és csak egy dolgot kér számon mindenkin, hogy gondolja át önmaga mindazt, ami őt a világban körülveszi.

A jobboldali, nemzetei alapokon nyugvó, értékelvű politikai nézetrendszer a gyűlöletpolitika által állított érzelmi rabság kínálata helyett az érzelmi és szellemei szabadság oldalára áll, szabadságot követel magának arra, hogy a világot úgy értelmezze, ahogy azt a tapasztalatára és hagyományaira építkezve értelmezni kívánja. Ezt a szabadságot kínálja minden embernek és ez volt az a kínálat, amely ilyen nagy arányban vonzotta magához a szavazók tömegeit. Vasárnap a szabadság győzött a szabadosság fölött, a rendszeretet győzött a káosz felett és a szuverén gondolkodáshoz való jog győzött a szűk látókörű hazug moralizálás fölött. Győzött a valódi elfogadás, a valódi befogadás, a valódi felelősségvállalás és a józan gondolkodás.


Bárcsak azt mondhatnánk, hogy e történelmi győzelem lezárja ezt a fejezetet. De a történelemnek nincs vége. A külföldről gerjesztett uszítás sajnos fokozódni fog, de ezzel szemben egyre nagyobb önvédelmünk áll helyt. Az elmúlt hónapokban a harsogó gyűlölet főleg itt a fővárosi régióban egyre kérlelhetetlenebbül és egyre inkább fokozódott velünk szemben, de most, hogy látjuk, hogy a gyűlölet politikája ilyen csúfosan megbukott, ebből bátorságot meríthetünk arra, hogy a jövőben

őszintén és bátran, nem bántóan, de józanul még inkább felszólaljunk az elnyomó, kirekesztő és gyűlölködő gondolkodás ellen és kiálljunk saját véleményünk és világnézetünk mellett. A gyűlöletet továbbra is vissza kell utasítani, toleráns példamutatásunkkal pedig még többeket kell közösségünkbe csábítani!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.