Száz évvel a trianoni békediktátum után a sebek még mindig nem gyógyultak be. Hogyan is gyógyulhatnának, amikor azt látjuk, hogy külhoni magyar testvéreink, közösségeink ellen rendre születnek olyan döntések, amelyek arra hivatottak, hogy elvegyék nyelvüket, kultúrájukat, hitüket, hazafias érzéseiket, magyarságukat. A neoliberális közgondolkodás szerint a kulturális autonómia az illegális migránsoknak ugyan jár, de amikor a kárpátaljai magyarokról van szó, érdekes módon némák maradnak a szivárvány színű vészharangok.
A SZEKE Klub hétfő esti témája elsősorban az ukrán nyelvtörvény volt, amely teljesen érthető módon sért minden nemzeti érzelmű, konzervatív magyart. A vészterhes időszakok után, Ukrajna NATO csatlakozása előtt békét és nyugalmat reméltünk, szemmel látható azonban, hogy a kommunizmus kísértete Európa keleti felében még mindig rémiszt.
Ahogy a régi, fanyar mondás tartja: „Születtem az Osztrák-Magyar Monarchiában, gyerekeskedtem Csehszlovákiában, felnőttként Magyarországon dolgoztam, s nyugdíjba a Szovjetúnióban mentem. Mindeközben Munkács várát soha el nem hagytam.” Mikor lesz már végre szabad, élhető magyar közösségi lét Kárpátalján? Ezekre a kérdésekre próbált választ találni a SZEKE közössége, Dr. Grezsa István, miniszteri biztossal, Dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével, valamint Pál István (Szalonna) Liszt Ferenc-díjas népzenésszel együtt.
Fentiekből következően nem nehéz elképzelni, hogy mennyire abszurd is az a nyelvtörvény, amely úgy tenné kötelezővé és kizárólagossá az ukrán nyelvet, hogy a területen élők jó része nem tud tisztességesen ukránul, még az orosz származású miniszterelnökről is hírlik, papírból olvas. Érdekesség, de sajnos ezek után nem meglepő, hogy a választási határok átrajzolása szinte teljesen esélytelenné tenné a helyi magyar szervezetek képviseletét a törvénykezésben. Ügyes trükk, pláne, hogy egyébként az uszítások és a hangulatkeltés ellenére igenis jó kapcsolat és békés együttélés jellemző a vegyes területek lakosságára.
Az est harmadik fő témája a kinti testvéreink kulturális hagyományőrzése volt, amelyről talán idehaza keveset tudunk. Az anekdotákban rendre az erdélyi magyarokat említik, mint a hagyományok őrzői, de ugyanez elmondható Kárpátaljáról is. A zene, a táncművészet, a költészet, a nyelv, a hagyományőrző sportok rendre megjelennek a közösségekben, amelyek számára rendkívül fontos a nemzeti identitás megőrzése.
Ismét fantasztikus hangulatú este kerekedett, amelyért a SZEKE közössége hálás az előadóknak és a megjelent vendégeknek egyaránt. Nem elég azonban csak beszélgetni a kinti helyzetről, cselekednünk is kell, ha nem is globálisan, de mindenkinek a saját életében, lehetőségeihez mérten szót kell emelnie a külhoni magyarság érdekében. Hiszen jól tudjuk:
„Mint porba hulló mag, mi többé nem ered,
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is,
nélküled.”
Szentendrei Konzervatív Esték Klub 